Dániel Lengyel

orvos, honvédorvos, tanár, gimnáziumi igazgató. Az erdélyi hadsereg újjászervezésekor, 1848 decemberében feleségével és gyermekeivel jelentkezett Bem táborában, és ekkortól mint honvédorvos tevékenykedett. 1849-ben a gyulafehérvári ostromseregben szolgált, ahol törzsorvosi rangot ért el. A fegyverletételkor kórházával Déván maradt.Tekintélyes pártfogóinak köszönhetően megmenekült a besorozástól. 1851-ben ismét állami szolgálatba lépett, ekkor Zaránd vármegye tiszti főorvosává nevezték ki, majd 1852-ben, mivel a fővárosban szándékozott letelepedni, a pesti Szent Rókus Kórház első segédorvosa lett. 1854-ben elfogadta a nagykőrösi református egyháztanács ajánlatát, amelyben a helyi főgimnáziumba tanárnak és iskolaorvosnak hívták meg.1870-ben kinevezték a losonci, majd 1875-ben a fehértemplomi állami főgimnázium igazgatójává. 1876-ban egészségi állapota miatt szabadságolták, majd 1878-ban nyugdíjazták. Nyugalomba vonulása után Pozsonyban élt.