Lajos Horváth

In memoriam

Székudvari Horváth Lajos Hazájának hű fia Városának, egyházának jótevője

Horváth Lajos 1824-ben született a Miskolc szomszédságában fekvő Alsózsolcán. Tanulmányit Miskolcon, Debrecenben és Pozsonyban végezte. Hamar kapcsolatba került a politikával, az 1843–44-es országgyűlésen juirátusként vett részt. 1845-ben a Helytartótanács gyakornoka, 1847-ben fogalmazó, majd István főherceg mellett tollvivő lett. 1848-tól a Szemere Bertalan vezette Belügyminisztérium titkára volt. 1849-ben a kormánnyal együtt Debrecenbe költözött, ahol Lévay Józseffel együtt szerkesztette a hivatalos közlöny számait. Részt vett a korona Aradra menekítésében, majd Orsován való elrejtésében. A szabadságharc bukása utáni megtorlások nem érintették, legalábbis nincsenek adatok róla. Másfél évtizedre visszavonult a politikától, és ügyvédi irodát nyitott Miskolcon. 1865-ben, Miskolci képviselőként az országgyűlés tagja, majd egy ideig jegyzője volt. Eben az időszakban alakult ki barátsága Arany Jánossal, személyes találkozásaikon kívül számos levélváltásuk is volt. Lévay Józseffel már korábban baráti kapcsolatban állt. A kiegyezés utáni, 1869-es parlament munkájában nem vett részt, de ezt követő országgyűlések (1873 és 1896 között) elismert tagja volt. A kormány boszniai politikája miatt kilépett a kormányzópárt Szabadelvű Pártból, és a Nemzeti Pártban folytatta munkáját. Több fontos törvénycikket és azok indoklását ő fogalmazta meg, ugyanakkor kiváló szónokként lépett fel Miskolc érdekében is. Az 1890-es évek elejétől ugyanis ismét felerősödtek Miskolc jogállása megváltozására irányuló törekvések, aminek Horváth Lajos erős parlamenti harcosa volt. A küzdelem végül az 1907/51. sz. törvénycikk elfogadásával zárult, ami szerint „Miskolc rendezett tanácsú város 1909. évi január hó 1-ső napjától kezdődőleg törvényhatósági joggal ruháztatik fel". KÖzben, 1896-ban Horváth visszavonult a nagypolitikától, de Miskolc közügyeit továbbra is szolgálta. wikipedia

Locația mormântului